Lelkészi Jelentés a 2017. évről

Budapest-Kispest Központi Református Egyházközség
Lelkészi Jelentés a 2017. évről

Ady Endre: AZ ÚR ÉRKEZÉSE

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim.
Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Ady Endre: ÁDÁM, HOL VAGY?

Oszlik lelkemnek barna gyásza:
Nagy, fehér fényben jön az Isten,
Hogy ellenségim leigázza.
Az arcát még titkolja, rejti,
De Nap-szemét nagy szánalommal
Most már sokszor rajtam felejti.

És hogyha néha-néha győzök,
Ő járt, az Isten járt előttem,
Kivonta kardját, megelőzött.

Hallom, ahogy lelkemben lépked
S az ő bús »Ádám, hol vagy?«-ára
Felelnek hangos szívverések.

Szívemben már őt megtaláltam,
Megtaláltam és megöleltem
S egyek leszünk mi a halálban.

Ady Endre: AZ ISTEN-KERESŐ LÁRMA

Neved sem értem, Istenem,
De van két árva, nagy szemem
S annyi bolondot látok,
Hogy e sok bolondságból
Nagy ijedelmemben,
Uram, hozzád kiáltok.

Próbáltam sokféle mesét,
De, hajh, egyik se volt elég:
Szívemben, idegimben
Kiabáló, nagy lárma
Téged keres, Fölség,
Isten, a tied minden.

Az elmúlt évben sokszor éreztem úgy, hogy elhagytak, de mire ez igazán megerősödött volna mindig rácsodálkoztam, átölel az Isten, mert annyi ember vesz körül, akik jönnek, hogy beálljanak a szolgálatba!
A tavalyi évben sokszor kellett megélnem olyanok távozását a közösségünkből, akikre korábban számíthattam a szolgálatban és akiket szeretettel vettünk körül. Különös volt hallani még azt a vádat is, amely szinte már kimondta a közösség javát üldözőm el, mert a fiatal értelmiségi, vezető beosztású emberek mennek el. Szinte már megdöbbentő, hogy egy-egy szolgálat, vagy program egészen összedőlhetett volna néhány évvel ezelőtt ebben a helyzetben! De nem így történt! Az Úr csendesen érkezett és megmutatta hogyan tovább, mert ott volt egy-egy alkalmas ember! Sajnos sokan nem is tudják itt a közösségünkben, sem -mert a kívülállók tudatlanságán nem csodálkozom- mennyi értékes ember van közöttünk! Mennyi értékes ember van velünk! Döbbenetes, hogy egy-egy helyzetben, amikor az elmúlt évben szánakozva néztek rám, mint ennek a közösségnek a lelkészi vezetőjére, mennyire nem sejtették, hogy nem egyedül állok, hanem jó szakember áll mögöttem! Bele sem merünk gondolni, hogy a Budapest-Kispest-Központi Református Egyházközség milyen erős közösség! Ezt a világban így mondanák: nagyon erős kapcsolati tőkénk van! Nem is gondolják mennyire: Isten áll mellettünk és Ő rendel egymás mellé bennünket! Vigyázzunk, nem a közösség szerencséje, hogy mi itt vagyunk, hanem Isten kegyelme, hogy itt lehetünk és szolgálhatunk. Igen, üzenet ez az elmenőknek és üzenet nekünk, akik itt vagyunk!
Az elmúlt év legnagyobb csodája, amit az itt levők közül talán senki sem ért meg, mert ahhoz, hogy valamit igazán értsünk, benne kell lennünk! Feleségem volt, aki valóban átélte mellettem, azt a kilátástalannak tűnő helyzetet, ami június 9-re állt elő, amikor megérkezett a döbbenetes hír: nem vehetjük át az Ady Iskolát! Június 19-én reggel úgy jöttem ki a Köznevelési államtitkártól, hogy majd jövőre, azaz idén átvehetjük az iskolát, ha újra lefolytatjuk a sikeres előkészítő eljárást! Isten előttem, előttünk járt! Miután minden tárgyalási stratégia kudarcot vallott délutánra kiderült: rosszul lett kitöltve az eredeti táblázat, az iskolát még idén, azaz tavaly át kell adni! Ez nem emberek sikere volt! Isten bebizonyította: előtte nincs lehetetlen!
Pedig meg kellett élni nagyon nehéz helyzeteket is! Június 10-én még arról beszélgettünk Gally Zoltánnal Biatorbágyon a szőlőjében az évi szokásos presbiteri csendesnapon, hogy miként lesz a következő presbiteri ciklusban a szolgálata. Majd utána is beszélgettünk többször, mint az oktatási ügyeink elkötelezett támogatójával az iskola átvétel ügyeiről. Majd egy este, amikor vejével akartam az iskola átvétel jogi ügyét egyeztetni, kiderült nem alkalmas, mert Zoli bácsi délután összeesett és az életéért küzdenek az orvosok. Hajnalban jött az SMS az Úr magához vette. Pedig imádkoztunk egész este, egész éjjel! Július 19-én hunyt el, és július 28-án temettük. Isten adjon vigasztalást a gyászoló családnak, mi pedig hálát adunk presbiterünk sokévi hűséges, valóban halála napjáig tartó szolgálatáért!
És eközben hetente többször is mentem Német Elek Gábor presbitertestvérünkkel öccséhez, a szintén presbiter Németh Bélához az István Kórház intenzív osztályára, mert Béla egy nap hirtelen összeesett otthonánál és a mentő oda vitte. Napokon át álltunk az ágya mellett imádkozva, énekelve és vártuk, hogy meggyógyul! De július 26-án az ő szervezete sem bírta tovább és reménységünk szerint lelke Urunkhoz ment, míg testétől augusztus 21-én búcsúztunk! Talán sokunknak van még a korábbi évek Egyházközségi naptárából, amiket Béla készített több, mint egy évtizedig. Isten vigasztalja a gyászoló családot.
Egyházközségünk rangidős és korelnök presbiterének, korábbi kurátorának, Fóris Kálmánnak a felesége Mária néni május 2-án hunyt el és május 16-án búcsúztunk Tőle. Urunk több, mint egy évtizedig meghallgatta imádságainkat és Mária néni életéhez nemcsak napokat, de éveket is adott egy súlyos tüdőbetegség közben. Így is nehéz szívvel gondolunk Kálmán bácsira, aki több, mint 50 évi boldog házasság után maradt egyedül a családi házban, miközben reméljük, Mária néni már a mennyei otthonban van. A közösségünk is hálás szívvel emlékszik korábbi kurátornéjára, aki betegen is imádságaival szolgált!
Isten adjon vigasztalást a gyászolóknak A Boldog Feltámadás Reménysége Alatt!
Az egyik presbiter család gyásza alatt, majd az egyik presbiter testvérünk temetése előtt, majd a temetések után összesen három presbiter család hagyta el Egyházközségünket, mert már nem akartak ide tartozni, nem volt már otthonuk ez a közösség. Engedje meg Isten, hogy teljesüljön akaratuk és másutt jól tudják magukat érezni! Mi pedig itt hálás szívvel gondolhatunk az őszi presbiterválasztásra, ahol 7 új presbiterrel lehetett feltölteni a január elsején szolgálatba álló új Presbitériumot! Örülök, hogy többségében fiatal emberek kerültek a presbitériumba. Nem azért vagyok igazán boldog, mert mindegyikük diplomás, a munkájában sikeres ember, hanem azért, mert többnyire rácsodálkoztak, hogy ez a közösség alkalmasnak találja őket erre a szolgálatra. Örülök, hogy mindannyian, évek óta aktívak a Református Egyházban, hiszen nem mindenki tartozik közülük születése óta ehhez a közösséghez, de mégis jó belegondolni, hogy ketten is itt lettek gyermekként megkeresztelve, és itt is konfirmáltak ifjúként! Négyen másutt kötelezték el magukat Jézus Krisztus követésére a Református Egyházban és ketten is itt tettek felnőttként konfirmációi fogadalmat. Hálát adok, hogy még többen is lehettek volna tagjai a presbitériumnak, de úgy döntöttünk, hogy csak az elmúlt hat év alatt megüresedett helyeket töltjük fel, hogy a sok jelölt miatt ne lehessen békétlenség! Nem a folyamatosság miatt örülök igazán annak, hogy Józsa József továbbra is a kurátor, hanem azért, mert személyében egy Jézus Krisztus megváltott gyermeke, és hűséges, áldozatkész tisztségviselője állhat mellettem a szolgálatban. December 27-én hunyt el Fajszi Dénes, az Érsekcsanádi Református Egyházközségnek az a kurátora, aki egykor engem odahívott a szolgálatba, és akivel nagyon jó volt együtt vinni az Úr ügyét! Máig jó emlék, amikor felesége a gyermekeink születése idején, mindig főzött a lelkész családra is, ahogyan gyermekeire is mindig lehetett számítani, ha valami segítségre volt szüksége a családnak, vagy az egyháznak. Örülök, hogy Józsa József az, aki mindig ott van, amikor éppen roskadozna a lelkész, türelmes és Isten jó eszközeként segít! Köszönöm, hogy számíthatok rá, akkor is, amikor éppen támadások érnek! Köszönöm, bölcsességét, szűkszavúságát, türelmes meghallgatását sok-sok áldozatos szolgálatát! Köszönöm, hogy családjára is számíthatunk, hogy felesége és felnőtt gyermekei kedvességét sokszor megélhetjük! Jó ott lelkésznek lenni, ahol a hivatalban levő kurátor mellett a régi kurátorok is ott állnak: köszönöm, hogy dr. Tóth Ernő, aki tavaly töltötte be 80. életévét, még mindig sokszor szolgálatba állítja magát feleségével Marika nénivel együtt! Köszönöm, hogy Fóris Kálmán rég túl a 90. életévén, megszenvedve a „malenkij robotot”, megélve az özvegységet, mégis vidámságával sokszor megörvendeztet, miközben hálásan végzi azokat a szolgálatokat, amiket Isten kegyelméből felismer!
Remélem eddig túl sok rosszat nem mondtam! Először a hálámról akartam beszélni, ahogyan Isten megtartott engem, és a rám bízott közösséget! Hiszen csodálatosan indult az év a Mátraházi csendes hétvégével! Több, mint 70-en voltunk együtt: jó kedvvel, hálaadással! Boldog voltam, mert olyan volt ez a hétvége, amire évek óta vágytam! Hálaadással emlékezem vissza a Gyenesdiási gyerektáborra és a Tahi ifjúsági és családos hétre. Örülök, hogy többször lehetett szombatonként túra is Farkas Krisztián szervezésében, akkor is, ha én tavaly nem is mindegyiken tudtam ott lenni… Jó volt részt venni a Reformáció 500. évéhez kapcsolódó közös programokon, akár a MÜPÁ-ban az év elején és igazán felemelő volt október 31-én sok-sok egyháztaggal a több ezres tömegben együtt ünnepelni a Papp László sportarénában is.
Örülök, hogy tavaly is többször volt a gyerekeknek kreatív foglalkozás, amiken Németh Elek Gábor és felesége Marika bátran vont be másokat is a szolgálatba! Örülök, hogy a korábbi évek hittanoktatói mellé Józsa Gábor személyében új is csatlakozott. Köszönöm Cseresznyés Ágotának, Harkai Ferenc Csabánénak, Hegedűs Alfonznénak, Hevesi Krisztinának, Kissné Jakab Olgának, Marton Mariannának, Dr. Szente Péternének, Józsa Gábornak, Lóránt Krisztiánnak, és Wisinger Andreának, aki pilisi papnéként is segít az itteni szolgálatban is.
Az elmúlt évben Marton Marianna mellé csatlakozott Józsa Gábor is az ifjúsággal való foglalkozásba, köszönöm a helytállásukat táborokban, és idehaza az ifi órákon.
Új alkalom lett tavaly Cseresznyés Ágota és Harkai Ferenc Csabáné vezetésével a „Baba-mama kör”, mely a korábbi segédlelkészlakásban kapott helyet, és nagy népszerűségnek örvendő alkalommá lett.
Örülök, hogy ha három kórusvezetővel, de egész évben működött az énekkarunk is. Köszönöm, hogy Nyakas István ünnepi fuvolajátéka mellett, s feleségével, Éva asszonnyal elvállalta átmenetileg a kórus vezetését is. Bízom benne, hogy sikerül kurátor úrral hosszú távra megoldani, egy új karnaggyal a több évtizede működő kórusunk vezetését.
Hálás vagyok, hogy Virányi-Gecse Irén kántor asszony minden vasárnap gondoskodott arról, hogy ne csak délelőtt, de délután is szóljon az orgona. Köszönöm, hogy Szotyori Nagy Gábor orgonaművész úr megszervezett az Egyházközségünkben az elmúlt évben négy olyan alkalmat is, amikor vendég művészek voltak: dr. Karasszon Dezső, dr. Finta Gergely, a Központi Református Kórus és Pálúr János.
Örülök, hogy Csátiné Marianna személyében decemberben lett az iratterjesztésnek is egy új gazdája. Köszönöm, hogy az ifjúság tagjai az elmúlt egy évben helyt álltak ebben a szolgálatban.
Hálás vagyok, hogy már második éve jókedvű közösség teszi minden héten rendbe a templomot péntek délutánonként, akik számon tartják egymást és örömmel fogadják az újakat is! Köszönöm, hogy a Kerekes család mindig gondoskodik friss virágról az Úrasztalára. Köszönöm, hogy Tőke Gábor évek óta rendben tartja hét közben a templom, a gyülekezeti ház és a parókia környékét.
Örömmel hirdettem Isten igéjét a különböző gyülekezeti alkalmakon! Boldogan szolgáltam a Presbiteri Szövetség meghívására, úgy az egyházmegyei, mint az egyházkerületi konferenciákon. Örültem, hogy írhattam a Reformátusok Lapjába egy cikket! Hálás vagyok, hogy a Reformátusok Lapjában, a Presbiter újságban és a parokia.hu illetve a reformatus.hu portálokon cikkek jelenhettek meg arról a misszió célról, amiért az Ady Iskolát átvettük.
Hálás vagyok a közöttünk szolgáló ifjú teológusokért: Dömötörné Molnár Krisztináért, dr. Varga Emeséért és Borza Ferencért! Örülök, hogy távollétemkor is volt mindig, aki helyettesített: Vincze István és Szotyori Nagy Gábor lelkipásztorok személyében.
Hálás vagyok azokért, akik eljöttek velem beszélgetni, és örülök, hogy voltak, akikhez én mehettem! Köszönöm Istennek, hogy megsegített, akkor is, amikor nagyon nehéz helyzetekben kellett bizonyságot tennem az ő szeretetéről!

Hálaadással gondolok vissza az elmúlt évben a Szőlőskert Református Óvodára! Amint hallom és magam is tapasztalom a tavaly iskolába ment ovisaink ügyesen állnak helyt, és jó szívvel emlékeznek vissza ide! Ez azt bizonyítja, hogy az intézmény jól működik. Örülök, hogy Rajkiné Sörös Andrea vezető óvónő, úgy tudja kiválasztani az új munkatársakat is, hogy azzal én is egyet értek és ők pedig szépen beilleszkednek az óvodai közösségbe. Hálás vagyok, hogy dajkáink, jól tudják megélni Isten szeretetét a gyerekek és a felnőttek között is. Örülök, hogy minden nap leülnek együtt Bibliát olvasni és imádkozni!

Az Ady Endre Református Általános Iskolában most nehezebb időket élünk, annál, mint amire számítottunk! Úgy tűnik, hogy többek ahelyett, hogy az Iskola fejlődésén dolgoznának, inkább konfliktusokat gerjesztenek! Hálásak vagyunk az átvétel kapcsán az Ady Endre Református Iskolába került református pedagógusokért, hogy a technikai személyzet között is vannak hűséges egyháztagjaink, és a gazdasági vezető is Egyházköszégünkhöz tartozó szakember. Arról tudnia kell a Lelkészi jelentést hallgató gyülekezetnek is, hogy jelenleg nagyon nehéz helyzetben vannak a fentebb említett munkatársaink, mert vannak, akik elfelejtették, hogy nem ígértük, hogy minden problémát egyből megoldunk, és egy kiváló épületben, szuper taneszközökkel lehet rengeteg jó diákot tanítani. Azt ígértük, hogy az iskolára érkező finanszírozást az iskolára fogjuk költeni. Az természetes, hogy ezt hatékonyan tesszük, tehát elvárjuk, hogy aki ott kap fizetést, az dolgozzon is! Sajnos, most úgy tűnik, hogy a gyermekek nevelése helyett, többen a technikai dolgozókkal foglalkoznak, nem hagyva dolgozni, azt sem közülük, aki akarna. Az iskolával kapcsolatban az a reménység, hogy most is nagyon jó tanítók foglalkoznak az elsősökkel, akik közül három is a Szőlőskert Református Óvodából ment. Ha minden a tervek szerint halad, akkor a következő elsős tanítók is nagyon jó szakemberek lesznek, akik szívesen működnek együtt az Óvodánk szakembereivel is. Bízom benne, hogy az iskola átadásához kapcsolódó, még hiányzó mellékletek is hamarosan el fognak készülni az átadó részéről, így több, mint négy hónap után. Visszaemlékezve arra, hogy az Óvodánk indulásakor milyen nehéz anyagi helyzetünk volt hálásak lehetünk, hogy eddig ez az iskola esetében nem áll fenn, ahhoz hasonló nehézség! Ezért sem értem a türelmetlen, elégedetlen hangokat! Fontos, hogy tudja a gyülekezet is az épület műszaki dolgai között rengeteg megoldandó probléma van, de amíg fejünk fölött lebeg az az Önkormányzati szándék, hogy úgy fizessünk bérleti díjat, hogy közben az épület minden fenntartási és karbantartási költsége minket terheljen, egy kicsit, nagyon óvatosak vagyunk! De azért már sok mindent megoldottunk!

Népmozgalmi adataink. Az elmúlt esztendőben a vigasztalás igéit 43 elhunyt testvérünk koporsója vagy hamvai mellett hirdettük egy esztendővel ezelőtt 40 ilyen szolgálatunk volt. 20 férfi és 23 asszonytestvérünk hunyt el.
2016-ben 5, az elmúlt esztendőben 3 pár kérte Isten áldását házasságkötésére, ebből 2 úgynevezett tiszta és 1 vegyes. A 3 párból egy aranylakodalmat ünnepelt.
Konfirmációi fogadalmat 2016-ban 11-en tavaly 9-en tettek. Három fiú mellett három leány és három asszonytestvérünk kötelezte el magát Jézus Krisztus követésére a Református Egyházban.
A keresztség sákramentumában 28-an részesültek 2016-ban és 21-en tavaly, amikor 11 fiút és 10 leányt kereszteltünk.

Pénzügyeinkről. Egyházfenntartói járulékként 2016-ban 4.964.360..- forintot könyveltünk tavaly pedig 4.441.740.- forintot adtak a testvérek. Perselypénzként 2016-ban 4.773.155.- forintot könyveltünk, míg tavaly 4.650.620.- forint folyt be a pénztárba. Adományként 2016-ban 5.206.200.- forint, míg tavaly 5.254.000.- forint folyt be a pénztárba. Ezek a bevételek fedezték a tervezett kiadásainkat!
Az elmúlt évben, kevesebb lett a Fenntartói járulékunk és a perselypénzünk is, mint egy évvel korábban, de tavaly az előző évhez képest nagyon nagy volt a növekedés! Nyílván ez is mutatja, hogy voltak idén elég nehéz időszakai is a közösségünknek. Ugyanakkor sokan vannak úgy jelen, hogy nem akarnak igazán idetartozni. Választói közgyűlésünkön egészen kellemetlen volt, hogy legalább ötvenen mentek ki, miközben a 99 választóval, éppen, hogy bent maradt a szükséges 10 százaléka, a 990 fős Választói névjegyzéknek! Miközben sokan boldogan tartoznak ide felelősséget, anyagi áldozatot is vállalva, sokan csak tisztes távolból figyelnek. De örülünk, hogy itt vannak! Az igazi baj, amikor valaki Isten nélkül éli életét!
Remélem a gyülekezet is érzi, hogy idén egy kicsit máshogy szerettem volna a jelentést megírni, aminek lassan a végéhez érek!
Még egy köszönet, és röviden a családomról!
Köszönöm dr. Fejes Erzsébetnek, hogy már lassan négy éve jelentkezett, hogy segít az óvoda alapításánál! Azóta nagyon sokat segítet, de ami a legfontosabb, hogy az elmúlt évben is végig hűségesen kitartott: akkor is, ha neki ez személyes kellemetlenséget is okozott mások értetlensége miatt. Köszönöm, hogy saját dolgai elé tudta mindig az Egyházközség oktatási ügyét helyezni. Kitartott, amikor mások bolondnak néztek minket, akkor is, ha úgy tűnt, magunkra maradtunk! Köszönöm, hogy sosem tulajdonította magának az érdemet, hanem mindig hálás volt a meghallgatott imádságért, akkor is ha a kérés nem teljesült egyből! Köszönöm, hogy kurátor úrral így számíthatunk Egyházközségünk – elnézést, hogy így mondom – saját oktatási szakértőjére!
És végül a családom! Rájuk nagyon kevés időm jutott tavaly! Vagy az iskola átvételének ügye, vagy az elmenő egyháztagok okozta konfliktus vette el az időmet tőlük. Pedig nehéz évük volt! Feleségem nagymamája, betöltötte a 90. évét februárban, de utána nagyon legyengült, és novemberben el is temettük. Mindeközben ő nemcsak a háztartás terhét vitte nélkülem, de a hittanoktatásban is aktív szerepet vállalt újra! Judit lányunk kiválóan érettségizett, így könnyen bekerült az ELTE egyik nehéz szakára az angol-holland osztatlan képzésre. Feri 10. osztályban folytatja a Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnáziumot, immár a nővére nélkül, de várva öccsét, Kornélt, aki jelenleg az Ady Endre Református Általános Iskolában nyolcadikos és most még ő a nagytestvére az iskolában Zsófinak, aki szeptemberben ott lett elsős. A család legkisebbje Vilmos pedig szeptember óta hivatalosan is a Szőlőskert Református Óvodába jár.
A Lelkészi jelentésemet rendhagyó módon három Ady verssel kezdtem. Az első sokszor jutott eszembe, amikor éreztem Isten mellém áll! A másik kettőt megéltem, ahogy Isten előttem jár, és ahogy én látom azokat, akik Isten ügyével nem törődnek! Köszönöm, hogy Atyának, Jézus Krisztus által megváltott gyermekeként, a Szentlélek által munkálkodhatom Isten országa építésében.
És mivel kezdtünk tavaly: „Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az Úr félelmére.” (Zsoltárok: 34, 12).
Ki- ki válaszolja meg mennyit tanult Istenről?! Mennyivel lett közelebb Istenhez?!
És mivel folytatjuk? Akik itt voltak hétfőn január elsején már hallhatták! „ Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Máté: 5, 17) Értsük meg újra Isten felé kell fordulni, és higgyük el, sokan vannak Isten országában!
Budapest-Kispest, 2018. január 07.

Harkai Ferenc Csaba
lelkipásztor