1. Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?

Az, hogy testestől-lelkestől – akár élek, akár halok1 – nem az önmagamé,2 hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok.3
Ő drága vérével minden bűnömért maradéktalanul megfizetett,4 és az ördög hatalmából megszabadított.5
Úgy megőriz,6 hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejemről,7
sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia.8
Ezért Szentlelkével bizonyosságot ad örök életemről,
és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra,9 hogy szüntelenül neki éljek.10

1Róm 14,8 • 21Kor 6,19 • 31Kor 3,23 • 41Pt 1,18–19; 1Jn 1,7 • 51Jn 3,8 • 6Jn 6,39 • 7Mt 10,30; Lk 21,18 • 8Róm 8,28 • 92Kor 1,20–22; Ef 1,13–14 • 10Róm 8,14.16
2. Mit kell tudnod ahhoz, hogy ezzel a vigasztalással boldogul élhess és halhass?1

Először azt, hogy milyen súlyos a bűnöm és nyomorúságom.2
Másodszor azt, hogy miképpen szabadít meg Isten a bűnből és nyomorúságból.3
Harmadszor, hogy szabadításáért milyen nagy hálával tartozom Istennek.4

1Zsolt 50,15; Róm 7,24–25; Tit 3,3–7; Lk 24,46–48; 1Kor 6,11 • 2Jn 9,41; 15,22 • 3Jn 17,3 • 4Ef 5,10; 1Pt 2,9; Róm 6,1–2.12–13