46. Hogyan érted azt, hogy „felment a mennybe”?

Úgy, hogy Krisztus tanítványai szeme láttára emeltetett föl a földről a mennybe,1
és a mi javunkra van ott,2 míg ismét eljön ítélni élőket és holtakat.3

1ApCsel 1,9; Mt 26,64; Mk 16,19; Lk 24,51 • 2Zsid 4,14; 7,25; 9,24; Róm 8,34; Ef 4,10; Kol 3,1 • 3ApCsel 1,11; Mt 24,30
47. Eszerint nincs velünk Krisztus a világ végezetéig, amint ezt nekünk megígérte?1

Krisztus valóságos ember és valóságos Isten.
Emberi természete szerint nincs többé a földön,2
de istenségével, felségével, kegyelmével és Szentlelkével soha nincs távol tőlünk.3

1Mt 28,20 • 2Mt 26,11; Jn 16,28; 17,11; ApCsel 3,21 • 3Jn 14,17–19; 16,13; Mt 28,20; Ef 4,8.12
48. Nem válik-e el ily módon egymástól Krisztus két természete, ha az emberi természet nincs mindenütt ott, ahol az isteni ott van?

Semmiképpen nem.
Mert az isteni természet felfoghatatlan, és mindenütt jelen van.1
Ebből szükségszerűen következik, hogy a magára vett emberi természeten kívül is, de abban magában is benne van, és azzal személy szerint egyesülve marad.2

1ApCsel 7,49; Jer 23,24 • 2Kol 2,9; Jn 3,13; 11,15; Mt 28,6
49. Mit használ nekünk Krisztus mennybemenetele?

Először, hogy ő a mennyben Atyja színe előtt értünk könyörög.1
Másodszor, hogy a mi testünk ővele már a mennyben van, s ez biztos záloga annak, hogy ő, mint a mi fejünk, minket, tagjait is fölemel magához.2
Harmadszor, hogy ő viszontzálogul az ő Lelkét küldi le nekünk,3 akinek ereje által nem a földieket keressük, hanem az odafenn valókat, ahol Krisztus ül Istennek jobbján.4

11Jn 2,1; Róm 8,34 • 2Jn 14,2; 20,17; Ef 2,6 • 3Jn 14,16; ApCsel 2,1–4.33; 2Kor 1,22; 5,5 • 4Kol 3,1; Fil 3,14.20