86. Ha Isten minden nyomorúságunkból egyedül kegyelemből, minden érdemünk nélkül Krisztus által szabadít meg, akkor miért kell jót cselekednünk?

Azért, mert miután Krisztus minket vérén megváltott, Szentlelkével meg is újít, hogy hozzá hasonlókká legyünk,
hogy a sok jóért Isten iránti hálánkat egész életünkben megmutassuk,1 és őt dicsőítsük.2
Továbbá azért, hogy ki-ki a maga igaz hitéről a hit gyümölcseiből bizonyosságot szerezzen.3
Végül azért, hogy istenfélő életünkkel másokat is megnyerjünk Krisztusnak.4

1Róm 6,13; 12,1–2; 1Pt 2,5.9–10; 1Kor 6,20 • 2Mt 5,16; 1Pt 2,12 • 31Pt 1,6–7; Mt 7,17; Gal 5,6.22–23 • 41Pt 3,1–2; Róm 14,19
87. Ezek szerint nem üdvözülhetnek azok, akik hálátlan és bűnben megátalkodott életükből Istenhez meg nem térnek?

Semmiképpen, mert amint az Írás mondja: „sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát”.

1Kor 6,9–10; Ef 5,5–6; 1Jn 3,14