105. Mit akar Isten a hatodik parancsolatban?

Azt, hogy felebarátomat sem gondolatban, sem szóval, sem viselkedésemmel, még kevésbé tettlegesen, sem személyesen, sem közvetve meg ne sértsem, ne gyűlöljem, ne bántsam és meg ne öljem.1
Ellenkezőleg: oltsak ki magamból minden bosszúvágyat,2 magamban se tegyek kárt, és magamat könnyelműen veszedelembe ne sodorjam.3
A közhatalom kezében azért van fegyver, hogy az emberölést megelőzze.4

1Mt 5,21–22; 26,52; 1Móz 9,6 • 2Ef 4,26; Róm 12,19; Mt 5,25; 18,35 • 3Róm 13,14; Kol 2,23; JSirák 3,27; Mt 4,7 • 41Móz 9,6; 2Móz 21,14; Mt 26,52; Róm 13,4
106. Csak az emberölésről szól ez a parancsolat?

Amikor Isten a gyilkosságot tiltja, arra is tanít, hogy ő a gyilkosságnak a gyökerét: az irigységet,1 a gyűlölséget,2 a haragot3 és a bosszúvágyat gyűlöli, és mindezt titkos gyilkosságnak tartja.4

1Róm 1,29 • 21Jn 2,9.11 • 3Jak 2,13; Gal 5,19–21 • 41Jn 3,15
107. De elég-e, ha felebarátunkat így meg nem öljük?

Nem,
mert mikor Isten az irigységet, gyűlölséget és haragot kárhoztatja, ezzel azt kívánja, hogy szeressük felebarátunkat, mint magunkat:1
iránta türelemmel, békességgel, szelídséggel,2 könyörületességgel,3 szívességgel4 viseltessünk,
őt veszedelmében tőlünk telhetően megvédjük,5 és ellenségeinkkel is jót tegyünk.6

1Mt 7,12; 22,39 • 2Ef 4,2; Gal 6,1–2; Mt 5,9; Róm 12,18 • 3Mt 5,7; Lk 6,36 • 4Róm 12,10.15 • 52Móz 23,5 • 6Mt 5,44–45; Róm 12,20–21