12. Bár Isten igazságos ítéletéből megérdemeltük az időleges és örök büntetést, hogyan szabadulhatunk meg attól és békülhetünk meg újból Istennel?

Isten igazságos követelésének maradéktalanul eleget kell tennünk,1
s ezért vagy nekünk, vagy másnak meg kell fizetnie.2

12Móz 20,5; 23,7 • 2Róm 8,3–4
13. Mi magunk meg tudunk Istennek fizetni?

Mi magunk semmiképpen.
Ellenkezőleg: napról napra növeljük bűnünket.

Jób 9,2–3; 15,15; Mt 6,12
14. Bárki más, aki hozzánk hasonlóan csupán teremtmény, megfizethet-e helyettünk?

Senki sem.
Először is, Isten nem akar más teremtményt büntetni amiatt, amit az ember követett el.1
Másodszor, nincs olyan teremtmény, aki Isten bűnt gyűlölő haragját el tudná hordozni, vagy másokat attól meg tudna szabadítani.2

1Zsid 2,14–18 • 2Zsolt 130,3
15. Milyen közbenjárót és szabadítót kell tehát keresnünk?

Olyat, aki valóságos ember,1 de tökéletes és igaz,2
mindazáltal minden teremtménynél hatalmasabb, azaz valóságos Isten is.3

11Kor 15,21 • 2Jer 33,15–16; Ézs 53,9; 2Kor 5,21; Zsid 7,16 • 3Ézs 7,14; Róm 9,5; Jer 23,5–6