Budapest-Kispest Központi Református Egyházközség

Lelkészi Jelentés a 2016. évről

Az ötödik lelkészi jelentésemet mondhatom el a Budapest-Kispest-Központi Református Egyházközségben a negyedik teljes szolgálati évem után.

A szolgálatokban az elmúlt években fontos szerepe volt Wisinger Dániel András beosztott lelkipásztor úrnak, aki a 2012-es lelkészváltás után is maradt a szolgálatban és így több mint 11 évig volt közöttünk. Őt tavaly október 16-án választotta meg a Pilisi Református Egyházközség közfelkiáltással, és november 3-án el is költözött családjával, nagytiszteletű asszonnyal, Andreával és fiúkkal Barnabással. Isten akaratát megértve, örömmel mentek az új, első önálló szolgálati helyükre, ahol szeretettel fogadták őket. Isten áldását kérjük életükre és szolgálatukra Pilisen!

Különleges esztendő előtt állunk, hiszen a 2012. január elsején szolgálatát megkezdő Presbitérium tagjainak mandátuma 2017. december 31-én lejár. Így ebben az esztendőben újra végig kell gondolnia Egyházközségünk tagjainak, hogy kik azok, akik alkalmasak arra, hogy a Budapest-Kispest-Központi Református Egyházközségben Isten akaratát előbbre tudják vinni. Így ebben a jelentésben az egyik célom, hogy a szokásos adatfelsorolás mellett, bemutassam azt az irányt, amely közöttünk kirajzolódik, hiszen a jelenlegi Presbitérium volt az, aki rögtön a szolgálata kezdetén szembesült a nyugdíjba vonulás miatt megüresedő lelkészi állás problémájával. Így állt elő az érdekes helyzet, hogy Józsa József személyében egy új kurátor, egy sok régi tagot felsorakoztató testület kellett, hogy együtt szolgáljon egy új lelkipásztorral.

Először néhány szokásos adata a Lelkészi jelentésnek.

Népmozgalmi adataink. Az elmúlt esztendőben a vigasztalás igéit 40 elhunyt testvérünk koporsója vagy hamvai mellett hirdettük egy esztendővel ezelőtt 49 ilyen szolgálatunk volt. 2016-ban 9 alkalommal beosztott lelkipásztor úr és 31 alkalommal én magam hirdettem Isten vigasztaló igéjét.

15 férfitestvérünk hunyt el, és 25 asszonytestvérünk. A legidősebb 94 éves Hajdú Barnáné asszonytestvérünk volt, aki, amíg tehette, templomba járó egyháztagunk volt. Legfiatalabb elhunyt testvérünk 32 éves Deli Gábor András volt, aki Down szindrómával született és agyvérzésben hunyt el.

2015-ben 9, az elmúlt esztendőben 5 pár kérte Isten áldását házasságkötésére, ebből 1 úgynevezett tiszta és 4 vegyes. Az 5 párból egy aranylakodalom volt, de jó, hogy többen voltak, akik a vasárnapi Istentisztelet keretében újították meg fogadalmukat 25 vagy 50 esztendő után.

Konfirmációi fogadalmat 2015-ben 14-en tavaly 11-en tettek. Négy fiú és három férfi mellett egy leány és három asszonytestvérünk kötelezte el magát Jézus Krisztus követésére a Református Egyházban. A felnőttek létszáma néggyel kevesebb előző évinél, a gyermekeké eggyel több, mint egy éve.

A keresztség sákramentumában 40-en részesültek 2015-ben és 28-an tavaly, amikor 15 fiút, 1 férfit és 11 leányt és 1 nőt kereszteltünk.

Pénzügyeinkről. Egyházfenntartói járulékként 2015-ben 4.269.365.- forintot könyveltünk tavaly pedig 4.964.360.- forintot adtak a testvérek. Perselypénzként 2015-ben 4.175.815.- forintot könyveltünk, míg tavaly 4.773.155.- forint folyt be a pénztárba. Adományként 2015-ben 3.684.150.- forint míg tavaly 5.206.200.- forint folyt be a pénztárba.

Egyházközségünkben minden évben elkészül egy úgynevezett Missziói munkaterv. Ennek a kommunizmus évei alatt az volt a jelentősége, hogy a benne levő alkalmakat engedélyezte az Állami Egyházügyi Hivatal, ami ebben nem szerepelt az hivatalosan nem lehetett megtartani. Ma ennek az értelme szerintem, hogy a lelkipásztor a presbiterekkel együtt értékeli az adott helyzetet, illetve meghatározhat egy irányt, amerre a közösség tarthat az adott esztendőben. Most a tavalyi, tehát a 2016-os Missziói munkatervből idézek egy részletet.

„Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják.” (Zsidókhoz írt levél: 11, 24).

A Budapest-Kispest-Központi Református Egyházközségben január elsején a fenti újszövetségi ige hangzott el a templomban a szószékről, és ez az ige, az, ami a Misszió Munkaterv elkészítésekor is vezet minket.

A fenti Ige szól az identitásról is: Mózes tudja, hová tartozik. Közel 40 évi előkelőség után választja a száműzetést, a menekülést, ahelyett, hogy elbújna a fáraó lánya fiának rangjában rejlő lehetőségek mögé. Felnőttként dönt: kiáll az elnyomottak mellett, de ezt nem helyes eszközzel teszi, hiszen gyilkossá válik. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés”. Isten megengedte Mózesnek, hogy a csipkebokornál lásson és halljon! Szent helyre léphetett, mert Isten találkozni akart vele! A találkozáskor Isten szolgálatba is állította. A világ csábításának, a szép karrier lehetőségének ellenálló Mózes, így lehetett Isten szolgájává, a kiválasztó, elhívó és megszentelő Úr kegyelméből.

A mi életünkben is vannak születésbeli, neveltetésbeli adottságok, amiket az Atya Isten Jézus Krisztusban, Igéje és Szentlelke által meg tud változtatni. Ezért ma is az a legfontosabb feladatunk, hogy Isten Igéjét olvassuk, hallgassuk, ígéretét a sákramentumok jegyeiben lássuk. Istennél a döntés, hogy életünket mikor változtatja meg! De a változtatás után, ami a megtérés, egy új irányba állásnak kell láthatóvá lennie. Az újjászületett ember életében a megtérés gyümölcsei meg kell, hogy látszódjanak. Jól érzi magát azok között, akiket Isten választott, és elvégzi azt, amit rá bíznak, akkor is, ha az nehéznek tűnik a számára, de bízik abban, hogy Isten nem távozik el mellőle.

Egyházközségünk Isten kegyelméből éli annak a folyamatos csodáját, ahogy Urunk újabb és újabb embereket szólít meg. Nehéz a régiek és az újak közötti szolgálatban a megfelelő egyensúlyt megtalálni. Egyre több szolgálóra lesz szükség, a növekvő létszámunk miatt. Fontos viszont, hogy a szolgálatba hogyan, és kit állítunk be. Vigyázni kell a Biblia vezetésére ebben is. Nem önmagunkat ajánljuk, hanem Isten ajánlását találjuk meg. Egyházközségünk lelki életéért is egyházunk jó rendje szerint a lelkipásztor és a gondnok-kurátor felel, a Presbitérium élén. Az Elnökségtől és a Presbitérium tagjaitól is elvárt, hogy Református Egyházunk rendje és tanítása szerint járjon el. Ez a tanítás pedig a Szentíráson alapul. Ezért a lelkipásztor feladata az igehirdetésre alaposan felkészülni, a Presbitériumnak pedig ezeken az alkalmakon részt kell vennie. Így fogjuk tudni együtt Isten népét a keskeny úton Isten országa felé vezetni.”

Istené a dicsőség, hogy visszatekintve a 2016. esztendőre és a mögöttünk levő 5 évre látszódik a gyarapodás! Pontosabban látszódik az elköteleződés! 2012-ben a 929-en szerepeltek a Választói névjegyzékben. Az idei évre készülő Névjegyzékben jelenleg 987 név található. Ez alapján nincs nagy változás! Alig 6 %-os növekedés! De ha a bevételeinkből azt nézzük, ami közösségünkhöz szorosan kötődő emberek által tett befizetés: Egyházfenntartói járulék, perselypénz és ünnepi hálaáldozat, akkor a 2011-es évben ez 5.286.374.- forint volt, míg tavaly 11.017.515.- forint. A befizetések növekménye 208 %, tehát több, mint a duplája! Ha ezt egy főre vetítjük, akkor a 2011- es befizetések összege 5.690.- forint/fő, míg tavaly 11.162.- forint/fő, ami 196 %-os növekedést jelent! Nincs rá elég keret, hogy most ezeket az adatokat részletesen elemezzük, de nem véletlenül érzik sokan, akik régi egyháztagok, hogy rengeteg új ember van a templomban, akiket nem ismernek!

A népmozgalmi adataink mögé is érdemes betekintenünk!

Igazi öröm, hogy a keresztelőt kérő családok közül egyre kevesebben vannak, akik a keresztelő után nem jönnek vissza a gyülekezetbe. A tavaly kereszteltek közül 9 családból 11 gyermek nem volt a keresztelője óta vasárnap a gyülekezetben. Tehát abból a 26 családból, akik tavaly kérték a keresztség sákramentumát a keresztelő óta már 17 volt újra Istentiszteleten a gyermekkel együtt. Bizony ez azért is van, mert sok család már a keresztelő előtt is itt van a közösségünkben! Öröm, amikor a keresztelő nem csupán formalitás, hanem valóban hitvallás: hívő szülők hozzák gyermekeiket, hogy be legyenek jegyezve Isten népébe!

Egyházközségünk elmúlt 100 esztendejében sosem volt ilyen kevés temetés, mint tavaly! Mégis a 40 elhunyt közül, akiknek hamvai fölött a vigasztalás igéit hirdettük csupán kilencen voltak egyházközségünk Választói névjegyzékében: Simon Antal, dr. Radics Pál, Lengyel Józsefné, Pusch Béláné, Hajdú Barnáné, Incze Ferencné, Pados Erzsébet, Somogyi Károlyné, Szakács Mária. Tavaly búcsúztunk Molnár Miklósné Irénkétől is, aki ugyan Kálvin téren volt presbiter, de nagyon sokszor volt közöttünk. Mindannyijukra szeretettel emlékezünk: de külön is megemlítem azokat, akik szinte halálukig szolgáltak, így sokan emlékeznek rájuk az újak közül is. Simon Antal, aki jegyzőként szolgált, szinte haláláig a presbitériumban. Sokan vannak, akiket ő köszöntött, amikor életükben először ebbe a templomba beléptek! Dr. Radics Pál, aki az elmúlt években a szeretetvendégségeinkre kávét főzött. Pusch Béláné Ida néni, aki imaóráink, bibliaóráink hűséges igehallgató és imádkozó tagja volt!

Hálaadással mondhatjuk, hogy mind a gyermekkorukban, mind a felnőttként konfirmálók rendszeres igehallgatók a fogadalomtételük óta is tagjai az igehallgató úrvacsorázó, szolgáló közösségnek.

A fenti adatokból kiderül, hogy sokkal többen jönnek, mint amennyin eltávoznak közülünk. Viszont az is látszódik, hogy még nagyon sok családot nem érünk el, hiszen a maradék 31 temetés közül, csak két családdal volt korábban is kapcsolatunk. Tehát van feladatunk!

83 hittanórát tartunk 7 állami iskolában (Ady, Bolyai, Eötvös, Gábor, Móra, Puskás, Vass), Reménység Katolikus Iskolában, 5 állami óvodában (Bóbita, Hársfa, Mese-Vár, Szivárvány, Zöld Ágacska), Szőlőskert Református Óvodában és gyülekezetben. Összesen mintegy 320 gyermek részesül hittanoktatásban Egyházközségünk szervezésében. Ezen kívül a gyermekmissziónk még érinti azokat a gyermekeket, akik nem a területünkön levő intézményekben tanulnak, de vasárnaponta itt vannak gyermekistentiszteleten. Így nyugodtan mondhatjuk, hogy közel 350 gyermeknek hirdethetjük az evangéliumot!

Óvodánk első teljes tanévét fejezte be tavaly. Istené a dicsősség, hogy magas színvonalú nevelés valósulhatott meg, miután a megkapott állami támogatást egyházközségi forrásokból ki tudtuk egészíteni. Ez azt jelenti, hogy az óvoda működtetési költségeinek jelentős részét: fűtés, világítás, víz- és csatornadíj, épületfenntartás saját bevételeinkből fedeztük, és így minden másra elég volt az állami támogatás.

Egyértelműen látszódik, hogy eddig, óvodánk betöltötte azt a missziós célt, amiért alapítottuk! Saját gyermekeink mellett mások is részesülhetnek a keresztyén nevelés áldásaiban! A családokkal szorosabb lett a kapcsolatunk! Örülök, hogy vezető óvónőnkkel jól tudunk együtt dolgozni, hogy a kívülről jött óvónők elfogadják a közöttünk levő rendet és a közülünk való dajkák örömmel szolgálnak!

Óvodánk szeptember elsejével bővült, így jelenleg 3 csoportban 6 óvónő, egy pedagógiai asszisztens, 5 dajka neveli a 64 gyermeket!

Egyházközségünk életét gazdagítják azok a családos Istentiszteletek, amiket vasárnap délután tartunk, és amin az óvódás családok mellett, több más család is részt vesz.

Szomorú, hogy ehhez a szép eredményhez külső segítséget nem kapunk! Sajnálom, hogy a város csak ezt az egy keresztyén közneveléssel foglalkozó intézményt nem támogatta anyagilag tavaly. Nem gondoltam volna, hogy az ígért épület még úgy sem kerül átadásra a mai napig, hogy már a KLIK saját költségén is elköltözött volna, ha a város felajánl egy megfelelő ingatlant a Pedagógiai Szakszolgálat jelenlegi épülete helyett. A tavalyi évben várt kormányzati és közegyházi támogatást nem kaptuk meg, de bízunk benne, hogy idén ezek is megérkeznek!

Azt mondják, hogy minden rosszban van valami jó! Az óvodához nem kaptunk önkormányzati támogatást, de az épület felújításához igen. Így miután a bővülő óvoda miatt új gyülekezeti helységekre volt szükségünk, két helyiséget felújítottunk, két helységet átalakítottunk, egyet pedig kialakítottunk. Az alagsorban lett egy új gyülekezeti termünk, egy új lelkészi hivatal, egy új raktár, megújított könyvtárszoba és gyülekezeti terem! Isten iránti hálával mondhatjuk, hogy az idén 15 éve átadott Kálvin-ház minden helyisége a missziót szolgálja. Jó megélni, hogy nem volt hiábavaló a küzdelmes építkezés az elődeink részéről, hiszen a gyülekezet használja azt, ami elő lett készítve!

Tavalyi évben tovább fejlesztettük a honlapunkat (www.kkre.hu) és így karácsonytól már az is lehetséges, hogy az Istentiszteleteket a betegeink, távol maradni kényszerülők élőben nézhessék az interneten keresztül.

Örömteli bővülése gyülekezeti életünknek, hogy a nyári táboraink mellett tavaly az évközben többször együtt túrázók, néhány újabb taggal bővülve Mátraházán töltöttek együtt egy hétvégét. Ezt az alkalmat idén tovább is fogjuk bővíteni, és így leszünk együtt január utolsó hétvégéjén újra Mátraházán!

Tavaly több kirándulást is szerveztünk: Velencei tónál és a Cuha völgyben is jártunk, illetve többször túráztunk a Börzsönyben, Pilisben.

Kedves alkalom volt, hogy többen a szilveszteri Istentisztelet után itt maradtak a gyülekezeti házban közös óévbúcsúztatásra.

Az év elején Zsoltárok tanulásába kezdtünk, hogy ezzel is segítsük a gyülekezet közös éneklését. Így jelentősen bővült azoknak az énekeknek a köre, amiket vasárnaponta énekelhetünk.

Nyugodtan mondhatjuk, aki vágyik a közösségre és keresi az alkalmakat, megtalálja itt a közösségünkben.

Különös öröm a számomra, hogy 2016 januárjától, mindig voltak olyanok többen is, akik a péntek délutánjaikból időt szántak arra, hogy vasárnapra a templom ki legyen takarítva. Felemelő volt belépni a jó hangulatú, egymást is számon tartó közösségbe egy-egy alkalommal. Számomra ez a szolgálat is mutatja, hogy közösségünk erősödik és egyre felelősebben gondolkodik.

Fontosnak tartom, hogy saját erősödésünk révén sokszor tudtunk adni másoknak is! Istené a dicsőség, amikor a gyülekezet tagjait adakozásra indítja, így több mint egymillió forintot adhattunk nem közöttünk élőknek szeretetből!

Az idei esztendőről! Sok éve gondolkodunk azon, hogy legyen e saját iskolánk. Több évi növekedés után, tavaly a Reménység Iskolában jelentősen csökkent a református gyerekek száma, az állami iskolákban a növekvő gyermek létszám ellenére is változatlanul sokszor nehéz a hit- és erkölcstanoktatás helyzete. A fentiek alapján amennyiben idén lehetőségünk lesz rá, akkor a Presbitérium tavaly áprilisi döntése alapján fogunk tárgyalni egy iskola átvételéről, hogy Kispesten tovább bővülhessen a keresztyén köznevelés!

Ugyanakkor szükséges, hogy az épületeinket is karban tartsuk. Évek óta húzódik a templomtornyunk felújítása, illetve a gyülekezeti házon és parókián is szükséges néhány felújítás.

Ebben az esztendőben az eddigi káplánlakás helyiségeit felhasználva szeretnénk újra baba-mama kört indítani szerda délelőttönként.

Bátorítom a testvéreket a gyülekezeti alkalmakon való részvételre. Vegyenek bátorságot és jöjjenek el a hétközi alkalmakra ahol jobban megismerhetjük egymást is és az igét is! Merjék megszentelni a vasárnapot úgy, hogy a délutáni Istentiszteletre is eljönnek!

Az elmúlt esztendőben szeptember 21-én hunyt el 64 éves korában nagytiszteletű Szél János lelkipásztor úr, aki 1988 és 1996 között volt Egyházközségünk lelkipásztora, majd nyugdíjazásáig Kecskeméten szolgált, özvegyével és két 18 éves lányával gyászoltunk együtt.

November 30-án hunyt el váratlanul főtiszteletű Hegedűs Béla lelkipásztor úr, aki 58 éves volt. Tiszakécskén volt lelkész, továbbá Bács-Kiskunságban esperes és a Dunamelléki Egyházkerület főjegyzőjeként püspök helyettesként szolgált. Nekem korábban esperesem volt, és haláláig úgy tekinthettem rá, mint aki a Szőlőskert Református Óvoda támogatója tettekben is! Halála előtt öt nappal még beszélgettünk az éppen aktuális ügyekről! Felesége és gyermekei mellett, velünk együtt azok a közösségek is megérzik szolgálatának hiányát, ahová Urunk helyezte!

A Boldog Feltámadás Reménysége Alatt búcsúztunk tőlük.

Azok mellett a szolgatársak mellett, akiket fentebb említettem, több olyan kollegától, baráttól, testvértől is búcsúznom kellett, akik hozzám közel álltak, még ha a gyülekezet esetleg nem is ismerte őket. Így családunkkal elég nehéz évet éltünk meg! Ezért is vagyok hálás a családommal töltött boldog pillanatokért! Örülök, hogy feleségem társam a szolgálatokban, és jó kedvvel tart hittanórákat is! Judit lányunk már érettségire készül, külön öröm, hogy tavaly angolból már sikeresen vizsgázott. Feri fiúnk már gimnáziumba jár, követte nővérét a Sztehloba. Kornél iskolát váltott, ami úgy tűnik jól sikerült, így boldogan jár a Kispesti Ady Iskolába. Zsófia utolsó éves az óvodánkban, és nagy izgalommal készül iskolába. Vilmos, amikor csak lehetősége nyílik rá lelkesen szökdös be dolgozószobámon át az óvodába. Köszönöm a családomnak, hogy elviselik sok szolgálatomat és azt, amikor fáradtságomban rájuk nem úgy jut időm, ahogy szeretném.

Családom után Józsa József kurátor úrnak köszönöm, hogy egész évben együtt szolgálhattunk. Jött, amikor szükség volt rá, akkor is, ha éppen beteg vagy fáradt volt. Jó példát adott arra, hogy Isten ügye mindennél előbbre való! Köszönöm, hogy ebben támogatta felesége és fiai is, akik szintén készek voltak közösségünkben szolgálni! Hálásak lehetünk, hogy 5 évvel ezelőtt ő lett Egyházközségünk kurátora, aki nemcsak az új lelkésznek segített beilleszkedni, hanem valóban Istenre tudott hagyatkozni nehéz döntések idején! Köszönöm, hogy minden vasárnap az Istentisztelet előtti imádságában sorra vesz és Isten elé visz minden fontos dolgunkat!

Köszönöm továbbá mindenkinek, aki a fentebb felsorolt szolgálatok valamelyikében részt vett, de az örömöm az, hogy sokáig itt kellene ülnünk, ha mindenkit név szerint említenék!

Ennek az esztendőnek nagy feladata a presbiterválasztás! Erről őszig még sokszor fogunk beszélni! Figyeljünk, hogy kik alkalmasak arra, akik ebben az egyre növekvő közösségben Isten akaratából, Isten akaratát teljesítve szolgáljanak! Ehhez persze még jobban meg kell egymást ismernünk!

Igyekezzünk úgy élni, hogy a reformáció kezdete után 500 évvel méltók legyünk ahhoz az örökséghez, amit kaptunk! Ehhez egy út vezet, ha hallgatunk az Ige szavára, ami január elsején így szólított meg minket a Zsoltárok könyvéből. „Jöjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az Úr félelmére.” (34: 12). Hallgassunk fiakként a mennyei Atyára, hiszen Jézus Krisztusban Atyánkká lett! Ne felejtsük el 2017-ben sem, hogy a kísértő készen áll minket eltéríteni!

Kövessük együtt Jézus Krisztust, aki az „út, az igazság és az élet” (János 14, 6)

Budapest-Kispest, 2017. január 08.

Harkai Ferenc Csaba
​ lelkipásztor